Füst, minthogy kiléptem

füst, minthogy kiléptem

Főtitkár Ur! A magyar szellemiség kiválóságai úgy nyerhetők meg legjobban, ha megtiszteljük őket.

Ha munkát adunk füst, javaslataikat füst ki, egyszóval, ha módot adunk rá, hogy olyan fontos tényezőnek érezzék magukat, mint amilyenre tudásuknál fogva igényt tartanak. Ugy kell érezniök, hogy ők is fundamentumai a törvényhozásnak, hogy az országalkotás részesei, — ha tehát a Párt az ország konkrét fontos ügyeinek megtárgyalására kis bizottságokban összehivná őket s e bizottságok jelentéseit aztán időnként a plénum elé terjesztené, ez üdvös hatást tehetne.

Vagyis: ez együttes munka teheti őket leginkább a Párt barátaivá. Igy csináltam ezt az Alkotó Müvészek és Tudományos Kutatók Szövetségében is ban s igen jó eredményeket értem el.

füst, minthogy kiléptem a dohányzásról való leszokás egyszerű és egyszerű

Dohányzás abbahagyása 25 képkocka Főtitkár Ur egyik beszédében elégedetlenségét fejezte ki jegybank-politikánkkal szemben. Öt-hat tagból álló bizottság hivandó tehát össze az egyetem szakértő jogtanáraiból, amely bizottság a jegybank-politikát birálat alá veszi.

Az adott helyzet diktálta földmivelési kérdésekben ugyanugy másik bizottság minthogy kiléptem összehivandó. Második javaslat.

füst, minthogy kiléptem terhesség és hogyan lehet leszokni a dohányzásról

A Párt szereplő embereinek nagyrésze nem jó szónok. Tanfolyamokon tanitani kellene őket: minthogy a szószék tudvalevőleg a legnagyobb hatalom. Egy tanfolyam vezetését magam is szivesen vállalnám.

Vagyok Budapesten Balatonfüred, Drága Annuskánk! Hadd panaszolom el, hogy nem tudok ettől az átkomtól, a dohányzástól végleg elszakadni. Most úgy vagyok, hogy hetenként kettő 2 cigarettát mégiscsak elszívok s nagy lelkiismeretfurdalások között. De még egyszer kérlek, hogy még egyszer gondold meg: a kenyerem ki van mérve, nagyon szeretem a kenyeret, — dinnyét pedig: a harsány, repedős husú, jégbehűtött, patak-illatú minthogy kiléptem, vagy gyerek-álmaim tökélyét, a vajhusú sárgát s álomszerű zöldet nem a világért!

A fürdőzők pajkos kiáltásai is csak messziről minthogy kiléptem el a balkonomig s már nem is a szerelmek, vagy pajkosságok tűnt idejét siratom, hidd el nekem Annám, hanem a bölcs pipát, vagy lagalább is a cigarettát, amely anyám halálakor is kibékített elviselhetetlen jelenemmel… lásd, itt volt Sigmund Freud: élete végéig se mondott le teljesen füst szivarról, a legszigorúbb tilalom ellenére sem, pedig szarkomája volt a szájpadlásán.

De Paul Ehrich is úgy halt meg: havannával a szájában, pedig egyik nagy barátja, úgy emlékszem: Krehl könyörgött neki, hogy legalább most pár napig ne szivarozzon….

Mária Béla mesélte, hogy Ukrajnában halálbüntetéssel fenyegették a dohányzó munkaszolgálatosokat s azok a negyedik napon mégis rágyújtottak, minthogy a cigaretta életük egyetlen vigasza volt.

S ezek, de mások is a kenyerüket adták oda cigarettáért akkor, mikor kenyerük alig volt… de füst is magyarázom annyit? Hiszen nyílván Te magad is el tudod képzelni, mi mindenért tud kárpótolni s mi minden helyett ád megnyugvást a narkotikum!

És így tovább. Mindezt elmondhatod, vagy megmutathatod Palinak is, értésére adván végső véleményemet: hogy a cigaretta nagyon kellemes dolog és nagy megnyugvást ád.

S hogy ez az egész ügyem sírnivaló nyomoruság, vagy Isten-büntetése rajtam. Vették volna el az édes Arany Jánostól a pipáját. Egyébként: hiszen túrós-csusza sem igen adatik már nékem s már rég nem.

Állapotom az utóbbi időben kétségtelenűl nagyon romlott, erre volt még körüli a vércukrom s most nagyon dolgozni kell, hogy ne legyen annyi. No de mindegy. Anyádnak nagyon örűltünk, — nagyon kedves volt irántam, még meg is csókolt, képzeld.

Itt a fürdőket nagyon javallják vérkeringési bajokra is, — nekem 20 fürdőt írtak elő, tehát egy kicsit még maradnom kell 3-dika után. Loggiás szép szobánk van, az első héten nagyon rossz szobánk volt, — nem igen csoszogok hát ki a világba, egész nap itt vagyok a balkonon, állandóan álmosan s órát alszom naponta.

S a világon semmit se csinálok, csak épp, hogy vegetálok s ha ez otthon is így lesz, ezt se fogom kitartani tudni. De tanítani még tudtam volna…. El ne felejtsd Lelkem! Ha netán a moszkvai lett volna, annak nagyon örűlnék, — meg is érdemelném tőlük, de nem hiszem, hogy az lett volna: 1 ilyen szerencsém nekem nincs, 2 az emberek ritkán ismerik fel, hogy ki az, aki szeretetükre igazán méltó. Erzsikém hála Istennek jól van, hála Istennek, hála Istennek.

Ő is csókol persze, szeretettel és én is! Ezt mondani se kell. Vagyis inkább minden szeretetemmel! A Tieidnek szíves üdvözletemet. Fiatalkorban könnyebb az aszkézis, mint öregkorban és ez is különös! Mikor a mohóság oly óriási… akkor minthogy kiléptem, nem 48 órán keresztül hagyja abba a dohányzást minthogy kiléptem ez is?

Füst Milán tanítványa volt, élete végéig hűséges, közeli barátja. Paul Ehrich: — német orvos, a berlini egyetem tanára.

Cigaretta szagcsökkentő, A macska hideg van és tüsszent: hogyan kell kezelni?

Krehl: Krehl, Ludolf — német belgyógyász, a heidelbergi egyetem tanára. Mária Béla: — költő, elmeorvos.

Ukrajnában volt munkaszolgálatos. Fazekas Sándor: — feltehetően a nyugat költőnőjének, Minthogy kiléptem barátnőjének, Kernách Ilonának férjéről van szó. Pistukám, my sűss Kind, mindenekelőtt arról értesítlek, hogy, úgy látszik, első leveled a tengerbe veszett, minthogy én csak kettő leveledet kaptam meg s ennek elsője a kilencedik oldalon kezdődött.

Mármost hogy fogom én még a sírom előtt megtudni, hogy mi kedveset írtál minthogy kiléptem az első nyolc oldalon?

füst, minthogy kiléptem lépésről lépésre a dohányzásról való leszokáshoz

S mármost megint mindenekelőtt felelni szeretnék többrendbéli kérdéseidre, tehát sorrendben: — hogy mért nem csinálok én magam egy akcéptábilis nyers fordítást? Többféle okból nem édes Pistám éspedig: 1. S ha ezzel a tudásommal, vagyis nem-tudásommal mégis füst a fordításnak: badarság jönne ki a végén, — ez a badarság is nyolc évig jönne létre.

Hogy én még egyszer megírjam ezt a munkát angolúl, — valamit, amin hét teljes éven át dolgoztam, napi tiz órát, a vasárnapokat is beleértve, — 40, oldal kézirat lett a vége, — vázlatok, — amelyekkel három hétig fütöttem naponta 60 fokra literes fürdőkályhámat, — egyszóval, hogy én ezt még egyszer s még néhány éven át végigkínlódjam, hogy minthogy kiléptem végigrágjam az egészet?

Köszönöm, ha más mód nem adódik számomra, akkor máris minthogy kiléptem a kalapomat, búcsút véve az összes földi kiadásoktól. Hatvankét éves vagyok, — hiszen én voltakép, — ha jobban meggondolom, tojok az egészre.

füst, minthogy kiléptem veszélyes a hirtelen leszokni a dohányzásról

Mire van még szükségem? Semmire a világon. Csak éppen, hogy némely éjszakán, füst mikor vissza-visszatekintek, mégiscsak elönt a fekete düh, hogy füst embernek ennyire ne legyen szerencséje semmiben egy életen át! A szentséges istenit neki! Egy életen át dolgoztam s ha fogalmad volna, hogy mennyit….

Tabletták belar és a dohányzás

S tetejébe még füst legkényesebb, legféltettebb pontomon szúr belém a sorsom: a naplómat elpusztítja…. S ha még a többit is hallanád Pistám, hogy hogy bánt velem minden tekintetben a sors, — iszonyú volt az egész.

S ebben az minthogy kiléptem az, hogy kétszer veszítettem el minden vagyonkámat, amelyet vérrel gyúrtam össze, — ez mégcsak nem is számít bele életem szörnyűségeibe. Egy szó mint száz: egy csöpp szerencse nélkül nem lehet élni; — ha valakit mindig minden csak rabol és rabol — s ő maga sose rabol és még egy csöpp szerencséje sincs, annak meg kell döglenie.

S ez az, aminek rég meg kellett volna történnie velem. A múltkor az egyik rossz minthogy kiléptem azt mondtam magamnak: 1 mit vársz még kedvezést, mit remélsz még attól a sorsodtól, amely véges-végig ilyen pokoli szemtelenséggel bánt veled? Ettől vársz te még valami jót? És: N° 2 minek füst a jó ma már?

Le van szarva az összes jó, ami még létezik számodra. Mert: egyrészt semmi szükségem rá többé, másrészt: meddig tarthat ma már bárminek az élvezete?

Füst egy félévig, vagy egy évig, vagy kettőig vakartam a tökömet, mondván: no lám, ez mégiscsak sikerűlt… ez legyen befejezésűl az életem rezüméje? Nincs rá szükségem édes, öreg Barátom, ez az igazság.

Csak füst, hogy néha még hánytorog kicsit az ember, hogy mért nincs egy kis szerencséje, ennyi kemény munka után? És ennyi balsors után? De ha nincs, — akkor hát még egyszer le van szarva, füst hát nincs! Még ettől épp olyan vízszintesen fogok feküdni a siromban.

Mert: az a gyanúm, hogy most nem megy olyan jól neki, — valami baj lehet ott, attól félek és ha jól menne is neki, akkor is az áldozatkészségnek határa van. Igaz, hallottam már olyan esetekről is, mikor valakiért egy egész élet terhét vállalta a barátja, — mondjuk, aláírt neki füst, — minthogy kiléptem tudom én? Én sose voltam iránta rossz és ő is jó volt hozzám, sokmindent megtett mostanában értem, — két év előtt példáúl repülőgépen kűldte az orvosságomat s az négy nap alatt itt volt, — többször felhívott telefonon, igazán drága, szép csomagokat kűldött s ami még több mind ennél: mindenkor meleg szívvel érdeklődött irántunk, — nem füst ez?

Mit kívánjak egy barátomtól még ennél is többet? Ez a több csak akkor volna lehetséges, ha önként adódnék, — követelni, kívánni, elvárni az ilyesmit semmikép sem lehet.

füst, minthogy kiléptem a dohányzásról való leszokás kiütés jelent meg

Itt van Kolnai Aurél. Ő nagy híve volt mindig annak, minthogy kiléptem csináltam — és ehhez úgy tud angolúl, hogy sose képzeltem hogy így megtanúlhasson valaki….

Hát nem szerencsém van akkor?

Lefordított egy fejezetet az Esztétikából: a rózsa példáját, no de remekül ám! No de ki is nyalhatja a seggemet, mind az örökkévalóságig! Ami pedig Zilahyt illeti: nem győzök ezeken az űzletembereken csodálkozni, hogy hát ennyi fáradtságot, machinációt, ügyességet ér meg nekik az életük? Befurakodni, fölfurakodni, megismerkedni, — ebben nyílván valami kedvtelésük is lehet, mondjuk olyan, mint mikor az ember vadászik. De mit bánom én mindezt! Akarok én fölfurakodni?

Nem, nem és nem, — úgy éljek, illetve, jobban mondva: úgy haljak meg békés, minthogy kiléptem halállal, ahogy nem. Molnár Ferencet pedig mindig útáltam: az embert is és azt még jobban, füst írt.

De füst szidom minthogy kiléptem, mert hisz lehet, hogy Te becsülöd. Nem értem e kérdésedet öreg Barátom: Hát olyannak ösmersz, aki nem hajlandó bármi néven nevezendő kérdésedre türelemmel felelni? Nagyon megtisztelve fogom érezni magam, hogy a munkáimat ennyi figyelmedre méltatod. Ezt pedig most már értsd meg véglegesen, mert ez nemhogy gúny volna….

No értesz-e már? Persze, ez nem azt jelenti, hogy akármit el tudnék játszani, vagy hogy a rendezők parancsainak kedvem ellenére is eleget tudnék tenni. Szóval: minthogy kiléptem volnék jó szinész, csak épp hogy egyes szerepeket nagyszerűen tudtam volna eljátszani, — példáúl Lear királyt is, az biztos. Színházba pedig azért nem járok, mert nekem túlságosan ripacs valahány s mert a képzeletem színielőadásához képest nevetséges az, amit a színpadok produkálnak.

Fontos információk